2.rész
-Átmentél.-Mondja a férfi halkan kimondva. Viszont mindegyik sápadtan néz rám. Bár nagyon örültem a hírnek nem ujjonghattam mint egy kis gyerek egy ilyen fontos helyen.
-Akkor elmehetek?-Kérdeztem mert nem úgy néztek ki mint akik ezen töprengenének.
-Margaret!-Kiált egy hölgy annak aki kinyitotta nekem az ajtót mire az szó nélkül újra megteszi. Már csak arra lettem volna kíváncsi hány pontos. Na mindegy. Most már úgyse mehetek vissza. Hazafelé haladtam a sárban a járdának nevezett kőhalmazon amin már évek óta gyalogolok. Egy kevesebb mint fél óra múlva haza értem. Jezebeth még akkor is dolgozott. Vázákat, cserepeket és egyéb tároló ezközöket készít tanulás mellett ,hogy legyen miből élnünk. A házunk kívülről úgy néz ki mintha ostromolták volna. Belül pár részen a tapéta lejött a parketta se bírja ki már sokáig. Az asztalt annyiszor csináltuk már meg ,hogy kilencven százaléka már biztos csak ragasztóból van.Amennyiben ez nem lenne elég katasztrófa két helység van az egész házban így az egyik csak a fürdő a másik pedig egyszerre konyha ,nappali, háló. Ma már tényleg csak mosolygok azokon az emlékeken amik itt történtek.
-Szia Jez!-Köszönök neki de a szokásos ölelés helyett most rögtön én is leülök asztalhoz tanulni mert rengeteget kell ma még bepótolnom ugyanis tanítás helyett kelett elmenni erre a felvételire.Legalábbis ahoz tudnám hasonlítani.
-Hmm. Ja heló.Tudtam ,hogy átmész.-Tért vissza tesóm egy pillanatra a váza és a matek házija közötti feneketlen űrből. Rögtön mellé telepedtem, a kis asztalkához és a maradék helyen megpróbáltam rendet rakni. Majd elhelyeztem az irodalom füzetemet ugyanis holnap utána egy tíz oldalas fogalmazást kell beadnom földünk rangsoraiból. Igazából ez a legizgalmasabb hónapom ugyanis két hét múlva lesz a szülinapom. Még hozzá vasárnap és mivel mostanában munkát is keresek valószínűleg lesz pénzünk egy kisebb sütire. Talán. Ettől most éhes lettem.
Gyorsan benéztem a hütőnkbe ami pár napja alig áll a lábán és megtaláltam amit kerestem. Igen volt vaj és lekvár is egyszerre. Úgyhogy mindkettőből kentem egy jó nagy adagot a kenyeremre. Az gondolnátok a démonoknak nem kell enni és ez igaz. De annyira megszoktuk ,hogy eszünk egyszerűen lehetetlen túlélni kaja nélkül.
-Találtál már munkát?-Kérdezte nővérem két falat közt ugyanis ő is evett.
-Nem még nem.-Sóhajtok fel rossz kedvűen.
-És mit szólnál ehhez?-Mutat felém egy újságpapírt. Rögtön szemügyre veszem, megvizsgálom a betűket. Itt az áll
Szobalányt keresünk! Két nyelven legalább tudjon sok vendég fordul meg nálunk.
A dolga az ágyakat rendbe rakni, takarítani. A fizetést itt beszéljük meg attól függően ,hogy dolgozik és mit mondanak róla vendégeink. Összesen tizenégy szobát kéne takarítani ebből tíz vendég szoba. Erre a címre jöjjön:................
-Mindenképp elmegyek! Nehogy valaki előttem lecsapjon rá.-Indulok ki az ajtón.
-A beadandóval mi lesz?-Kérdezi nővérem de már meg sem hallom. A ház innen elég messze van úgyhogy buszra kell szállnom. Még maradt egy kis pénzem, pont elég lesz. Csak nem igazán szeretek felszállni rá ugyanis alig van hely. Most is valamilyen módon sikerül begyüszkőlnöm magam. Egy húsz perc múlva már le is szálhattam de annyira elzsibbadt a lábam ,hogy elestem és bevertem a fejemet egy oszlopba. A jó hír ,hogy mivel démon vagyok hamar be fog gyógyulni de pár óra azért kell. Így megjelenni egy nagyon tehetős család házánál azért nem semmi. Használtam a csengőt aminek fülsüketitően magas hangja volt. Egy magas férfi nyitotta ki az ajtót.
Ősz szakállába és fekete öltönyébe burkolózott.
-Jónapot kedvesem! Maga jött az állásra?-Boldog volt a hangjából itélve de valami más miatt.
-Igen én vagyok az!-Mosolyogtam bájosan.
-Fáradjon beljebb.-Nyitotta ki teljesen a kaput én pedig engedelmeskedtem.A kert gyönyörű volt. Tele mindenféle szép növényekkel ,bal oldalán pedig egy kisebb labirintust véltem felfedezni.
-Az öccsém fia most jött meg így tizenöt szobát kéne takarítani a tizenégy helyett remélem
nem probléma. Erre jöjjön.-Bevezettet egy óriási házba amit már palotának is lehet nevezni.
-A ház maga kétemeletes fölül vannak a szobák magának csak ezzel az információval kell foglalkozni. Azt is javaslom ,hogy hétvégente költözzön ide hiszen olyankor jönnek a legtöbben. A többi napon csak délután kettőkor kell jönnie. Holnap kezdhet is. Mit szól hozzá?-Ez az úr olyan magabiztos. Pontos.
-Igen nekem megfelelő lesz.-Boldogan mentem haza felé. A tény kicsit elszomorított ,hogy mostantól busszal kell járnom de így is rettentően Örültem.
Amint haza értem rögtön a tanulást kezdtem el hiszen különben nagyon lemaradok.Amint ezt befejeztem pár percig bámultam kifelé majd elővettem kedvenc regényemet amit már vagy ezerszer elolvastam és újra kezdtem a legelején.Nem telik sok könyvre így azt is megbecsülöm ami van.Összesen négy könyvünk van ami nem iskolai és nagy becsben tartom őket.Már kiskorom óta megvannak.Mikor még minden más volt.Nemtudom ,hogy jött ez most elő,hiszen már két éve történt.
Mindig azok az emlékek jönnek fel legboldogabb pillanatodban amik miatt bűntudatod van, és így soha nem lehetsz boldog.